Yamasaki sensei 2006 óta jár Magyarországra edzőtábort tartani, amely az eredeti két és fél napról az elmúlt három évben öt naposra bővült. Így összesen nyolc edzésen volt lehetőség részt venni, ebből az első három nap - vagyis öt edzés - szerda estétől péntek estéig a válogatott, a magas danosok és a klubvezetők "kiváltsága". (Idén a sportoktatói tanfolyamra jelentkezettek is jöhettek.)

Szerda este 20 fővel és hosszú elméleti oktatással, beszélgetéssel indult a tábor, ahol Yamasaki sensei a tavalyi fonalat felvéve az iaido gyakorlásának miértjéről faggatott minket, hangsúlyozva a különbséget küzdősport és harcművészet között. Előtte azonban még ordítottunk egy jót! Egészen pontosan a jó kiait gyakoroltuk, és Yamasaki sensei "elégedetten" állapította meg, hogy egymaga erőteljesebb volt, mint mi mindannyian.

A gyakorlati oktatást természetesen az alapoknál kezdtük, idén különösen az első vágás, a nuki tsuke kapott hangsúlyt. A forma gyakorlatok sorra vétele épp csak elkezdődött...

...ám rögtön másnap a bemelegítés és alapgyakorlás után fokozatok szerint rendeződtünk, és folytattuk a "katázást". Csütörtöki és pénteki edzéseink technikai tudásunk csiszolgatásával telt; Yamasaki sensei éles szemmel szúrt ki minden apróságot, és a "hibák elkövetőit" példaként elénk állítva igyekezett a mi látásunkat is élesíteni. A mozdulatuk finomításához természetesen elengedhetetlen volt a belső, elméleti tartalom magyarázata is, ezt elképesztően szemléletes, humoros és tartalmas módon kaptuk meg, szó szerint felejthetetlenül. És ugye, minden edzés előtt ordítottunk, a kamik és a sesei legnagyobb(?) gyönyörűségére.

Péntek este elérkezett a számadás órája is. Yamasaki sensei mindenkit végignézett, kezdve a válogatottal, fokozat szerint, azután a többiek, szintén fokozat szerint. A páratlan számú  katákat kellett bemutatni (igen, most már tudom!), és ezek alapján adott személyre szóló, és általános jó tanácsokat is. Őszintén szólva ekkorra már mindenki alaposan elfáradt, és ez majd' mindenkin meg is látszott. A jól megérdemelt pihenés viszont még messze volt!

Elérkezett ugyanis a szombati nap, ahová már mindenki jöhetett, így alaposan meg is nőtt a létszám, nagyjából megháromszorozódott. Ez a nap volt a legnehezebb, 10-18 óráig tartott az edzés egy rövid ebédszünettel. Yamasaki sensei a válogatottal foglalkozott, a többiek fokozat szerinti csoportokban a magas danosok kezei alá kerültek, akik így a tanítást tanulták, hiszen a fejlődéshez ez is elengedhetetlen. Kiemelten fontos volt a vizsgázók felkészítése, és az előző napok tanításainak átadása. Nap végén még egy apró titokra is fény derült: bár nem igen ehet belőle, Yamasaki sensei nagyon szereti a csokit!

Este családias hangulatban és létszámban gyűltünk össze a szokásos sayonara partira, ahová a többségtől eltérően korábban érkeztünk, így alkalmam volt egy hosszasabb beszélgetést folytatni Yamasaki senseijel, amit alaposan ki is használtam. A harci kiáltás titkait boncolgattuk, és rengeteg értékes tudást osztott meg, amiért külön hálás vagyok! (És még a vacsora is finom volt.) Yamasaki sensei többször hangoztatta az edzőtábor folyamán, mennyire jó itt nálunk tanítani, az érdeklődás, a rászánt idő és lelkes gyakorlás különösen fontossá teszi a magyarországi kiküldetést, és ez az oldott, baráti hangulat, a közvetlenség, ami a sayonara partin érzékelhető volt, talán az egyik legnagyobb elismerés amit kaptunk.

És végül elérkezett az utolsó ordítás. Mondanom sem kell, hogy minden edzést kiai gyakorlattal kezdtünk, és a végére már voltunk olyan hangosak, mint Yamasai sensei! (Értsd: ő egyedül, mi hatvanan.) Vasárnap délelőtt még egy utolsó edzés - és felkészülési lehetőség - következett. A vizsgázóknak a délutáni megmérettetésre, a válogatott tagjainak az EB-re, mindenki másnak pedig arra, hogy a tanultakból minél többet magába gyömöszöljön, mint egy zsákba, amiből az  "ínséges napokban"  meríthet. A kihasadásig telegyömöszölt zsákba Yamasaki sensei még egy utolsó ajándékot is csempészett: a tábor zárásaként, búcsúzóul bemutatta mind a 12 formagyakorlatot, ami igazán különlegessé tette az egész eseményt.

A megmérettetés maradt a legvégére, mint mindig, és az eddigi gyakorlatnak megfelelően 1. Dan fokozatik lehetett vizsgázni. A tábor magas szakmai színvonalát, Yamasaki sensei valóban mesteri tanítását és a magas danosok lelkiismeretes munkáját dicséri - valamint az iaidot gyakorlók kitartó, szorgalmas edzését - , hogy a vizsgára jelentkezettek közül mindenki elérte a kívánt fokozatot! Ezúttal gratulálunk nekik, és köszönjük meg tanáraiknak a felkészítést!

Búcsúzóként pedig ne feledjük: mivel Yamasaki sensei japánul oktat, külön köszönet illeti Abe senseit, Yamaji tanár urat és Vörös Erikát a tolmácsolásért!

Képek itt>>