Szemtelen turisták zaklatják Kyoto utolsó gésáit Japánban, akik mélyen fel vannak háborodva az őket ért atrocitások miatt. A művésznők utolsó igazi hagyománytisztelő és magasan képzett közössége él és dolgozik Japán egykori fővárosában, ám munkájukat egyre inkább megnehezíti és ellehetetleníti a sok turista, akik folyamatosan zaklatják az elegáns hölgyeket. A gésák számtalan alkalommal fordultak panasszal a hatóságokhoz, mert a külföldi turisták az utcán fogdosták őket, ruhájukat tapogatták, és számos esetben nem engedték továbbmenni őket.

Azt már megszokták az inzultált művésznők, hogy szemtelenül bámulják őket, és mutogatnak rájuk, megjegyzéseket tesznek velük kapcsolatban, ám az utóbbi időben egyre pofátlanabbá váltak az idegenből érkezett látogatók, és elképesztő dolgokat engednek meg maguknak. A legenyhébb, hogy állandóan fényképezik a csodálatos kimonókba öltözött művésznőket, durvább, amikor eléjük állnak és nem engedik továbbmenni őket, a legrosszabb, amikor ruhájánál fogva rángatják a vonakodó hölgyet, aki nem hajlandó a kamerák elé állni. A bántalmazott hölgyek közül sokan már ki sem merészkednek az utcára, és mindennaposak a rendőrségen tett panaszok. „Néhány turista élményparknak tekinti Kyotot, a gésákat és maikokat meg díszletnek, akik az ő kedvükért sétálgatnak az utcán.” – nyilatkozta az egyik kerületi rendőrőrs tisztje.

A felháborodott helyi lakosok és mélyen megsértett gésák tiltakozásuknak adtak hangot az egyre tűrhetetlenebb állapot miatt. Kyotoban nemrég egy civil őrség alakult, akik a Gion negyedben vigyáznak a művésznőkre, és távol tartják tőlük a piaci légy szintjén álló turistákat. A hatóságok mindenütt angol nyelvű feliratokkal hívják fel a külföldi látogatók figyelmét, hogy tartsa tiszteletben és ne zaklassa a gésákat. A gyakori jelenség miatt már az utazási prospektusokban és külföldiek számára készült magazinokban is figyelmeztetnek mindenkit arra, hogy szigorúan tilos a művésznőket bármilyen módon zavarni. Kyoto 1994 óta a Világörökség része, évente 50 millió(!) igen neveletlen látogató keresi fel. Ha a helyzet nem változik, igen szigorú intézkedésekre lehet számítani, és ezek minden bizonnyal nem a gésák korlátozásáról fognak szólni.

Sajnos a „nyugati” emberekre mindenütt jellemző, hogy képtelenek tiszteletben tartani más kultúrák szokásait, és bárhol járnak a világban – tisztelet a kivételnek – elképesztően pofátlanul és neveletlenül viselkednek. Vajon mit szólna egy német vagy svájci vagy amerikai (a sor igen hosszan lehetne még folytatni) férfi, ha mondjuk a feleségét fogdosná az utcán egy japán turista? A fehér ember gőgje helyett inkább az intelligens ember tartózkodó udvariasságát kéne megtanulni – mindenkinek.