Japán fővárosa sok mindenben rekordtartó. A világon elsőként érte el az 1 millió lakost az 1700-as években. Mára 32 millióan lakják, a külső peremkerületekkel együtt ez a szám 40 millió. Kimondani is sok, elképzelni még nehezebb. A 2. helyezett Mexikó városban „mindössze” fele ennyien élnek. A több, mint 2000 négyzetkilóméteren elterülő metropolisz a Tokió-öböl partján fekszik, és egy kicsit benne is. A szűk hely miatt a város már csak szemétből épült mesterséges szigeteken tud terjeszkedni. Nyugatról hegyek határolják, nekiszorítva a várost az óceánnak.

A 40 millió ember állandó mozgásban van. 28 metróvonal, rengeteg vonat és busz viszi éjjel-nappal a munkába, majd haza igyekvőket, akik gyakran 2 órát is utaznak oda, majd 2 órát vissza. Autóval elindulni nem érdemes, mégis sokan vállalkoznak az állandóan bedugult utakra, az autó presztízs, és erre a japánok nagyon adnak. Akkor is, ha így még lassúbb, és nehezebb a közlekedés. A taxi csak szakaszhatárokig visz, mert egyetlen sofőr sem ismeri az egész várost, csak a saját kerületét. Aki saját autót szeretne, annak előbb igazolnia kell, hogy van garázsa, utcán tárolni ugyanis egyetlen járművet sem lehet, a zsúfoltság miatt nem férne el. Ha metróra szállsz, akkor fehér kesztyűs alkalmazottak „tömörítenek” be a kocsikba. Van külön női kocsi is, mivel a hölgyek még ilyen kényszerhelyzetben sem szeretik, ha férfiakhoz préselik őket.

Előszeretettel használják a bicikliket is. A lakosok 15(!) százaléka így közlekedik. A vasútállomásokon külön alkalmazottak vannak, akik folyamatosan tökéletes sorokba rendezik a kerékpárokat: a rend alapfeltétel, és egy kilógó kormány vagy kerék rontja a városképet. Hazafelé menet meg találd meg a sajátodat mondjuk 10.000 darab közül…

Az ingatlan árak a világon itt a legmagasabbak, és nemsokára a házak is azok lesznek. Ebben a városban már csak felfelé van tovább. A meglévő házakat kell megmagasítani, ami sok szempontból sem egyszerű, az 1000 négyzetméternél nagyobb alapterületű házak tetején például önkormányzati rendelet értelmében parkokat kellett építeni, hogy valahol némi természet is helyet kapjon, javítva a város klímáját. A zsúfoltság elképesztő, szabad tér, hasznosítatlan terület elképzelhetetlen.

Egy átlagos kereszteződésben egyetlen telezöld alkalmával 1.500gyalogos halad át. Éjjel, és nappal egyaránt. Itt az élet soha nem áll meg, csak abból veszed észre, hogy éjszaka van, hogy a nap helyett a közvilágítás és a reklámtáblák ontják a fényt. A zaj kicsit sem kisebb, sötét sincs. Ilyen körülmények közt eleve lehetetlen pihenni. Persze, alkalmazkodni lehet, az itt élők szinte teljesen immunisak az örökös zajra, de az idegrendszert bizony kikezdi az állandó túlingerlés. Friss levegő szintén nem jut, remekül példázza ezt, hogy ebben a városban nyíltak az első oxigén-bárok Itt a kifulladt lakos tiszta, akár illatosított friss, oxigéndús levegőhöz juthat, palackból, maszkon át.

A gazdag, fejlett japán város mindennel rendelkezik, ami a kényelmes, biztonságos élethez kell: bűnözési statisztikája egyedülállóan kimagasló, persze pozitív értelemben. Kosz, szemét nincs, a világ egyik legtisztább, legrendezettebb városa. Az itt lakók fegyelmezettek, szorgalmas, udvarias, dolgos hangyák. Mindenük megvan a helyet kivéve. Tokió ezért elsősorban pszichikailag készíti ki az embert, és a nyomás egyre nő.