Kedves barátaim meghívásának eleget téve indultam Pécsre, hogy megismerkedjem Mihalik Hunor senseijel és a tradicionális iaidoval. Különböző harcművészeteket már elég régóta tanulok, jelenleg jiu-jitsuzom és okinawai kobudozom. Iaidot tanulni régi álmom és az említett harcművészetekben is elengedhetetlen, hiszen az alapja minden harcművészetnek a kardhasználat.

Annak ellenére, hogy vendég voltam, nagyon kedvesen fogadott a csapat és ez nagyon jó érzéssel töltött el.
Az edzésen kicsit bután éreztem magam, mivel a karddal köszönésben nincs tapasztalatom, de azért túléltem ezt is...

Maga az edzés igen tanulságos volt számomra. Méghozzá az az "egyszerű" alapgyakorlat (a nevét már megint elfelejtettem sajnos). Annyi minden van benne, hogy egyszerre nem is lehet mindre figyelni. Nagyon érdekes volt, hogy pont a csípőmozgás (és egyben a testhasználat) a lényege, ami jitsuban is alap dolog és amin még jócskán van mit csiszolnom. A megszokottól eltérő volt, hogy olyan gyakorlatot csináltam, amit eddig még sosem, így nem tudtam "rutinból" csinálni. Ez nagy előnyökkel járt vegyítve azzal, hogy a monoton, nagy ismétlésszámú gyakorláshoz hozzá vagyok szokva. Így oda tudtam figyelni minden apróságra, amire eddig nem. Érdekes volt a testem reakcióit figyelni gyakorlás közben, ez a fajta mozgás elég statikus a jitsuhoz képest, így más részeket és másképp mozgat meg. Például mindjárt itt van a csípő. Jitsuban sok a köríves, dinamikus "csípőjáték", míg itt pont az egyenesvonalú mozgás van előtérben. Hát persze, hogy nem ment... És máris világos, mi hiányzik, min kell javítani. És már az "eszköz" is megvan, a neve: iaido.

Köszönöm a lehetőséget, hogy megtapasztalhattam ezeket!

Budavári Anita