Takami Kósun regénye talán a legbrutálisabb, amit valaha olvastam. 40 gyerek, akik közül csak egy maradhat - mégse a hegylakó izgalmas kardozós jeleneteire számítsunk.

A könyv elsősorban súlyos társadalom kritika, nem csoda. hogy Japánban be akarták tiltani, ám népszerűségének köszönhetően nem csak, hogy ez nem sikerült, képregény és film is készült belőle, sőt, a vásznon tovább szőtték a történetet egy 2. résszel is.

Az alaptörténet egyzserű: egy sziget, három nap, negyven iskolás - 1 túlélő. És innentől bonyolódik a helyzet. A könyv ugyanis nem szorítkozik - a filmmel ellentétben - a brutális gyilkosságok leírására, bonyolult lélekrajzok, tragikus élettörténetek, társadalmi válság és diktatúra, szerelem és barátság, és megannyi emberi tulajdonság és érzés teszi közelivé, tapinthatóvá, talán túlságosan is átélhetővé a XXI. század "Legyek Urát". Olyan mindenkit érintő kérdéseket tesz fel, hogy mit tennél, ha választanod kéne élet és halál, barátság és túlélés, bátorság és rettegés, bizalom és elbukás között. A válasz? Az csak bennünk van...

A könyv a majd' 800 oldal terjedelem ellénre szinte pillanatok alatt kivégezhető (bocs, most ez tényleg a legjobb szó) és bár a tartalma elborzasztó, annyira lendületes, olvasmányos, annyira kíváncsivá és szurkolóvá tesz, hogy akaratlanul is elfog a "még akarom" érzés. Fantasztikus logikával és átlátással megírt remekmű, ami sokkal több, mint pusztító szórakozás és sokkal mélyebb, mint a felszínen dúló harc.

Figyelem: KIZÁRÓLAG FELNŐTTEKNEK!!!