Felkészülés a döntésre: mit nézzek, miért és hogyan? Mi történik, és mi történhet? Ki a jó döntnök és miért? Bírói szeminárium - amikor a hóhért akasztják!

Idén ötödik alkalommal került megrendezésre a Magyar Kendo, Iaido, és Jodo Szövetség szervezésében a Nyílt Magyar Iaido Bajnokság. A verseny napját megelőzően a résztvevők számára a versenyzéssel kapcsolatos alapismeretek elsajátítása, és a bírók szakmai színvonalának emelése érdekében – a felkészülésünket évek óta segítő – Patrick Demuynck sensei (7. dan, Renshi), és idén az esemény rangját főbíróként emelő Victor Cook sensei (7. dan, Renshi) tartott felkészítő szemináriumot.

Az utóbbi évekhez hasonlóan idén is felkérést kaptam Mihalik Hunor senseitől (6. dan, Renshi), a Magyarországi Iaido Bucho-tól a versenyen bírói feladatok ellátására. Mivel viszonylag ritkán van lehetőség ilyen irányú gyakorlásra, nagy kedvvel, ugyanakkor némi önbizalom hiánnyal készültem a feladatra. A szombati meglehetősen fárasztó nap azonban megnyugtatóan rendezte a kétségeimet. Cook sensei három dolog köré építette fel a szeminárium tematikáját. Először a ZNKR iaido katákon haladtunk végig az aktuális követelményrendszernek megfelelően – versenyzői szempontokat is figyelembe véve. Ezt követően került sor a verseny szabályainak rövid ismertetése, majd próbaverseny keretében a bírók feladataival kapcsolatos részletes útmutatásokra is sor került. Utóbbiról szeretnék – érintettségem okán – bővebben írni.

Külső szemlélő számára első ránézésre mi sem tűnik egyszerűbbnek, mint a bírók feladata. Ücsörögnek egy asztalnál, megnézik a versenyzők katáit, felemelik az egyik zászlót, és időnként helyet cserélnek. A középső néha még vezényszavakat is kiabál, de semmi különös nincs a dologban. A szünetben pedig lehet kávézgatni. Ha az ember azonban leül arra a bizonyos székre, és az ellenkező oldalról nézi a dolgokat, akkor minden megváltozik. Az első fontos dolog rögtön az, hogyan is ülünk azon a bizonyos széken. Nincs hátradőlés, hintázás, mint anno az iskolában, még a lábat sem lehet keresztbe tenni. Ehelyett lehet fél fenékkel a széken, egyenes derékkal, mozdulatlanul ülni pár órán keresztül. Mert a bírónak nem csak döntenie kell tudni – ami mint később látni fogjuk szintén nem könnyű feladat – hanem példát is kell mutatnia. A bíró legfontosabb feladata, hogy tökéletesen tisztában legyen a verseny szabályaival. Mi történik, ha az egyik versenyző téves katát mutat be, mit kell tenni, ha kilép valamelyikük a pályáról, mi van, ha az egyik túllépi az időt, és mitévő legyen, ha mind a kettő?! Milyen öltözékben jelenhet meg a versenyző, mi a teendő, ha valaki megsérül. Számtalan ezekhez hasonló kérdésre kell tudnia a bírónak álmából felkeltve válaszolnia, mert bizony Murphy törvénye itt is igaz: ami megtörténhet, az meg is fog történni, és ha akkor a bíró felkészületlen, és nem tud helyes döntést hozni, azzal nem csak saját magának okoz kellemetlen perceket, hanem elronthatja valakinek a versenyét, és ronthatja a Magyar Iaido Bajnokság hírnevét. Így talán már érthető, hogy miért nem volt töretlen az önbizalmam szombat délelőtt. De szerencsére Cook sensei, és Patrick sensei – nem hiába profik a bíráskodás terén is – minden eshetőségre felkészítettek bennünket, és néha direkt olyan szituációkat előidézve tesztelték reakcióinkat a próbaverseny során, amik könnyen előfordulhattak vasárnap, amikor minden már élesben zajlott. Nem mondom, hogy eleinte minden zökkenőmentesen ment, aki először csinált ilyet, annak még a vezényszavakat is meg kellett tanulnia, de a nap végére mindenki nagyon sokat fejlődött, és az elénk állított „kihívásoknak” rendre egyre jobban megfeleltünk, mígnem a mesterek elégedetten zárták be a szombati gyakorlást. Ezután a 4. danosok és a 3. danosok un. Embu Taikai keretében egyszerre mutatták be tudásukat, és a mesterek így választották ki a legjobbakat. Őszintén megmondva nem lettem volna a helyükben! Ha nehéz feladatnak tűnik két ember közül kiválasztani a jobbat, akkor hat, vagy tizenöt ember közül a legjobb hármat szinte lehetetlen feladat… ők mégis megoldották. És úgy gondolom, hogy ha kieséses rendszerben küzdünk meg, akkor is hasonló eredmény született volna.

Szerencsére Cook sensei abban is adott némi útmutatást, hogy mi alapján „kell” a bírónak döntenie. Ez természetesen íratlan szabály, de nem árt, ha az embernek van mihez tartania magát. Természetesen a bíráskodás szempontjai függenek a versenyzők szintjétől is. Mudan kategóriában például legfontosabb a technikák pontossága, és általában elég erre figyelni, hogy dönteni lehessen. Ahogy nő a versenyzők fokozata, úgy kell egyre több szempontot figyelembe venni a bírónak is. A mesterek elmondták, hogy ha mind a kettő pontosan dolgozik, akkor figyelni kell arra is, hogy mennyire „igazi”, mennyire éles a vágás, tudja-e mutatni, hogy egy ellenféllel küzd, a lelkülete megfelelő-e az első pillanattól az utolsóig. A legnehezebb döntés mindig akkor adódik, ha egyik ebben, másik abban jobb, és különféle szempontokat kellene összemérni. Patrick sensei elmondta, a legfontosabb nem a „helyes” döntés, hanem az, hogy a bíró mindig tudja, hogy miért döntött úgy. Mindig akadhatnak olyan dolgok, amik csak bizonyos nézőpontból látszanak, így lehet, hogy a másik bíró nem is veheti észre. Ha a többiek másképp döntöttek, az sem mindenképpen hiba a kisebbségben maradt bíró részéről, ha ő tudja a saját döntésének okát.

A verseny bírói szemmel nagyon jól zajlott, a mi pályánkon a shodan kategória résztvevői versengtek, és néhány meccset bíráskodtunk a mudan kategóriában is. Nagyon sok tehetséges, ügyes versenyző volt, sok szép formagyakorlatot láttunk, időnként egyértelmű volt a döntés, de sokszor nagyon nehéz helyzetbe hoztak minket a közel hasonló felkészültségű versenyzők. Patrick sensei végig gondosan figyelte a munkánkat, és szerencsére a rázósabb, bírói beavatkozást igénylő helyzeteknél sem kellett személyesen közbelépnie, mindent megoldott az éppen soron lévő bírói csapat. A mester az egész nap a pályánkon lezajlott összes összecsapás közül mindössze két esetben döntött volna másképp, mint az aktuális bírók, ezeknél is „csak” annyi volt a „baj”, hogy nálunk 2:1-re, míg nála 3:0-ra nyert volna az egyik versenyző. Összességében tehát elmondható, hogy a bírók jól vizsgáztak, és a versenyzőket sem érte hibájukból semmilyen hátrány. A szeminárium sok tapasztalatot adott az eseményen bíróként részt vett magasabb danos hazai, és külföldi iaidokák számára, ezúton is köszönjük Cook, és Patrick senseieknek a sok segítséget, és Hunor senseinek a bizalmat, amit reméljük legközelebb is meg tudunk hálálni.

Nagy Péter
Iaido 3. dan