A képen a kendo edzéseken használatos védőfelszerelést látjátok. Néhány egyszerű darabból áll - ez persze nem az elkészítésre, vagy kidolgozásra értendő - csípővédő (tare), mellkasvédő (do), karvédő (kote), fejvédő (men). A ruházat részei a bőszárú japán nadrágszoknya (hakama) és az edzőkabát (keiko gi). Az edzések során fegyverként bambuszkardot (shinai) használunk. Természetesen a régi, eredeti anyagokat mára felváltották modern társaik, a kard pl. készül speciális karbonszálas műanyagból, ami jóval tartósabb az eredeti bambusznál, főleg ezen az éghajlaton (és jóval drágább is). A mellkasvédő is műanyagból van, a többi darab is géppel, sorozatgyártásban készül. Persze lehet venni kézi készítésű, méregdrága, eredeti anyagokból és eredeti technológiával készített páncélokat is, de ezek ára valahol a mennyben van. Nálunk az egyszerű széria páncélok kb. 90-100.000 forintért már kaphatók. A ruhák minőségét az anyaguk vastagsága, természetessége, a pácélét a varrás sűrűsége, kidolgozottsága adja (többek közt). Leginkább a fekete szín elterjedt, de van fehér, vörös, kék, meg mindenféle mintás (láttam pl. olyat, amit mintha géppuskával soroztak volna meg, golyónyomok díszítették :P ), de én személy szerint nem vagyok híve a csicsa-micsa dolgoknak, itt is az egyszerű, szolíd, de jó minőségű, szép kidolgozású darabokat kedvelem. Kezdőknek bőven elég a legegyszerűbb ruházat és a használt páncél is tökéletesen megfelel, a drága, életre szóló darabokat ráérünk beszerezni X+1. dannál, meg, ha ránkszakad valamelyik bank, vagy öröklünk a milliárdos amerikai nagybácsitól. Ami ellenben minőségtől, használtságtól független: a felszerelést mindig tisztán kell tartani, a ruhát kimosni, megvarrni ha kell, a shinait minden edzés előtt, és felszólításra, vagy, ha szükséges közben is ellenőrizni, és a teremben a megfelelő módon elhelyezni, egységes szabály szerint felvenni és levenni, összerakni és tárolni. Ezeket majd edzésen megmutatjuk, az etikett részét pontról pontra átvesszük (és a következő cikk is erről szól majd). Van még egy apró, de igen fontos darabja  a felszerelésnek, amit a képen nem látni, és általában nem is mutatják, jelölik sehol, de aki már kendozott, tudja mire gondolok. A fejvédő alatt hordott kis kendő (tenugui), ami elengedhetetlen része a páncélnak (bogu). Ezt legtöbbször ajándékba kapja az ember (életünk végére egész gyűjteményünk lehet belőle), de magunknak is beszerezhetjük, sőt, egy-egy "értékes" darabot majd annak idején ki-ki továbbadhat arra érdemes tanítványának (nameg szenvedhetünk vele, amíg megtanuljuk jól a fejünkre tekerészni). A teljes felszerelésnek dukál egy speciálisan kendo páncél hurcolására készült zsák vagy táska is, de ha van elég nagy sporttáskátok, az is megfelel (csak ne felejtsétek benne, mert olyan szaga lesz, hogy versenyen leléptetnek vegyi fegyver alkalmazásáért).