Bonsai, a kis-nagyfa
-rt- 2009.01.13. 11:36
Hatalmas fák apró tálon. Vagy törpésített és megnyomorított növények? Művészet, vagy faszadizmus? Az évszázados hagyományokra visszatekintő bonsai keleten a legkifinomultabb művészetek egyike, nyugaton egzotikus hóbort, amit piacokon árult, tömegtermelt ám semmit érő utánzatokkal igyekeznek hozzáférhetővé tenni a keleti divatot pénzért majmoló nyugatiak számára.
Aki valóban kedveli az apró tálban nevelt fákat, annak eszébe sem jutna, hogy az úton-útfélen, vásárokban, piacokon árult, bonsainak csúfolt, megnyomorított növényeket megvegye. Ezeknek semmi közük nincs a valódi bonsaihoz, csupán pici cserépben kínált szerencsétlen növény nyomoroncok, amelyek nem élnek sokáig, és addig is inkább sajnáltat keltenek, mint sem díszítik a lakást. Legfeljebb zöld leveles tamagocsiként gyakorolhatunk rajtuk: kinek a fácskája bírja tovább.
A valódi bonsai ezzel szemben igazi remekmű. Odaadóan gondozták a tudatosan kiválasztott fajtát, szépen nevelték, pontosan metszették, megfelelő mennyiségű fényt, tápanyagot és nedvességet kapott. A talajt karbantartották, a gyökereket értő módon vágták vissza, a törzs erős és sértetlen, a kialakított forma tetszetős, és meghatározott stílust képvisel. Ugye, így már nem is hangzik olyan egyszerűnek? A bonsai nem csak arról szól, hogy egy növényt túl pici tálba ültetve az nem tud megnőni, tehát pici marad, és már kész is. A bonsai nevelés hagyomány és művészet, melyet a japánok Kínából vettek át az V. század körül. Mint minden mást, ezt is tanulni kell kitartó, hosszas munkával. Nem csak a növényekhez kell érteni, hiszen nem mindegy, milyen stílusban neveljük a fát, milyen tál illik hozzá, hogyan kell az adott formát kialakítani. Elég egy rossz mozdulat, és végleg tönkretehetünk egy évekig dédelgetett növényt, ám a jól végzett munka meghozza gyümölcsét – ha nem is szó szoros értelmében. A virágzó bonsai ritka, a termő meg mint a fehér holló. A pöttöm fáknak nem is ez a lényegük. A bonsai egy műalkotás, élő műkincs, szerepe a díszítés, a lélek simogatása, a szellem gyönyörködtetése.
A fácskák állhatnak szabadban, de tehetjük a szobába is, ám nem árt előre eldönteni, hogy kültéri, vagy szoba bonsait szeretnénk-e? A gondozás mindkét esetben eltérő, és a hiba a csodás alkotás életébe kerülhet. Mivel Európában nincs hagyománya a bonsainak, és értő mestere is kevés akad, hagyjuk meg ezt a művészetet keletnek, és tartsunk inkább nálunk megszokott szobanövényeket a lakásban. A bonsai szeretetéről természetesen nem kell lemondani. Kiállításokon és a Fővárosi Növény- és Állatkertben számos remek műalkotást csodálhatunk meg. Lehetőség van bonsaiok bérlésére is, ha egy-egy alkalmat így szeretnénk különlegessé tenni, ám a fák hosszú távú gondozását nem tudjuk vállalni. Szép kiadványok is jelentek meg erről a művészetről, ám vigyázat! Mint ahogy semmi mást sem, úgy a bonsaiok nevelését sem lehet könyvből megtanulni! Az eredmény legtöbbször egy tönkretett növény és a csalódás. Ne feledjük: a tálban, cserépben nevelt fák is élnek, felelősséggel tartozunk értük! Nem kísérletezésre valók. Ha mindenkép ilyen növényt szeretnénk, keressünk szakembert, akitől tanulhatunk, vagy nézegessük inkább a képeket a könyvben és a neten – ám semmi esetre se bántsuk a fákat! Az nem művészet.
|