Manapság a világban nagy a káosz, kevés a nyugalom: rohanj ide, rohanj oda, csináld ezt, csináld azt. Az iaido azon kevés dolgok közé tartozik, ahol tökéletes nyugalom és rend van. A dojo-ban az ember megteheti, hogy félre tegye a hétköznapi problémáit, és csak a kardra koncentráljon. Az iai-hoz kötődő szertartások átszellemülést hoznak. Még ha a külvilág miatt feldúltan is érkezik az ember amikor a reiho-t végzi lecsillapodik. Ezután tökéletes rendet talál a gyakorlatok során: minden apró mozdulatnak jelentősége, jelentése van. Ez mind ráadásul olyan dolog, amit ámulva tanul az ember. Amikor még csak megnézni mentem egy edzést, bevallom bár figyeltem, de unalmasnak találtam. Ahogy viszont egyre többet tudok meg az iairól úgy érzem rejtett kincsekre bukkanok: a lépések megtanítják hogyan ügyeljek az egyensúlyom finom pozicionálására! Az ismeretek nélkül egyhangúnak, és egyformának tűnő kata-k valójában mind-mind egyediek, ha tudja az ember miről szólnak! De gondolhatnánk, mire jó ez a „merevség”, a sok apróságra való ügyelés? Ellenben az iaido egyáltalán nem merev! Hisz a formagyakorlatok csak lehetőségeket mutatnak be: építőelemek, melyek csak akkor lesznek hasznosak ha az iaido-béli azon tudást is elsajátítja az ember, hogy váratlan helyzetekre legyen képes reagálni. Az ember folyamatosan közelebb kerülhet az aranyközépúthoz: gondolok itt akár csak arra, hogy milyen nehéz elsajátítani, hogy ne kapkodva hadonásszunk, de mégis folyamatos legyen egy-egy mozdulat. Az edzések nem arról szólnak, hogy egy csapásra csinálj mindent tökéletesen, hanem arról, hogy csináld jobban, fejlődj, mégha tökéletes talán nem is lesz soha. Tehát az iai a mai világban a kardot fókusznak használva képes rendet vágni a mindennapok káoszában a dojoban. Ez a rend pedig akár gyakorlással a kardtól elvonatkoztatva (hisz nem is a kard a lényeg, hanem a szellem) átvihető a hétköznapokba is, a dojo-n kívülre.

Karádi Kristóf
Pécsi Iadio és Kendo Klub
2013 május 25