A fürdőkultúra olyannyira része a japán kultúrának, hogy még hagyományos ruhájuk, a kimono is a fürdőköpenyből származik. A rendkívül hierarchikus, differenciált társadalomban egyetlen hely van, ahol mindenki egyenlő: a fürdőben.

Ha Japánban meghívnak egy fürdőbe, semmi esetre se utasítsd vissza a meghívást! Különleges, kellemes élményben lesz részed, amely épp annyira társasági esemény, mint tisztálkodás. Szégyenlősködésnek itt nincs hely, még akkor sem, ha hagyományos módon, koedukált fürdőbe szól a meghívás – bár ezek manapság már nem mindenhol divatosak. Régebben csak közös fürdők léteztek, hiszen a forró vízben ülve nem sokat látni, egymást meg amúgy sem illik bámulni, a medence bejárata pedig el volt választva női és férfi részre egy paravánnal. Manapság léteznek külön fürdők a két nem képviselői számára, de vannak közös medencék is. A lényeg, hogy a fürdőben mindenki egyenlő, így még saját törölközőnket sem vihetjük magunkkal, a bejáratnál kapunk egyet, az elmaradhatatlan cérnaköntös kíséretében. Ezt kell viselni és használni, amíg a közös fürdőben vagyunk.

Az első fontos dolog amire figyelni kell, hogy a kádba vagy medencébe csak alapos tisztálkodás után szabad beülni. A fürdő falai mentén sorakozó zuhanyzók közül kiválasztunk egyet, fogjuk a kis lavórt és sámlit amit csinos kupacba rendezve találunk, és lekuporodva az alacsonyan lévő csaphoz jó alaposan beszappanozzuk, majd még alaposabban leöblítjük magunkat. A művelet végén egy nagy adag vízzel a lavórból még nyakon öntjük magunkat, majd irány a kád! Figyelem! Ha a víz egy kicsit is habos lesz – vagyis nem öblítettünk le mindent magunkról elég gondosan – akkor végünk! Ez olyan botrányos és sértő dolog, mintha nyilvánosan belepiszkítanánk a vízbe. Még véletlenül se történjen ilyesmi. Amikor belépünk a medencébe, számítsunk arra, hogy a víz nagyon meleg, sőt, forró, 40-45 fokos! Aki ehhez nincs hozzászokva, az bizony jó ideig csak álldogálni tud benne összeszorított fogakkal. Semmi baj, nem kell rögtön nyakig belemerülni, lehet ácsorogni, vagy ha elég nagy a medence, akkor nyugodtan sétálhatunk is, amíg megszokjuk a forró vizet. A nyilvános fürdőkben szabad, sőt illik is beszélgetni, hiszen ez legalább annyira társasági esemény, mint tisztálkodás. Itt a hangnem némileg kötetlenebb, mint egyébként, de azért az udvariasságra itt sem árt vigyázni. Persze ha csak pihenni, lazítani szeretnénk, és csendben szunyókálunk a kellemes melegben, azt is megtehetjük, senki nem fog zaklatni minket. A japánok nagyon tapintatosak.

Ha otthon fürdünk, és nem nyilvános fürdőben, akkor is be kell tartani a fent leírtakat. Előbb zuhany, szappan, megint zuhany, nyakon öntés, majd irány a kád. A vízbe itt sem tesznek semmit, és a tisztaságra nagyon ügyelni kell, az egész család fürdeni fog benne, miután kiszálltunk a vízből! Időnként előfordul, hogy gyógynövényekből, olajokból illatos öntetet tesznek a kádba, hogy a gyógyvizű közfürdők jótékony hatását otthon is élvezhessék. A fürdőkád van, hogy a szabadban áll, ne lepődjünk meg. Ilyenkor vagy egy kőből épített kis medence, vagy egy nagy fadézsa vár minket tele forró vízzel. Élvezzük a lazító fürdőt, és közben csodáljuk meg a tájat, a kertet: a dézsa vagy medence minden esetben úgy van elhelyezve, hogy a látvány kellemes és pihentető legyen. Ezt főképp vidéken tehetjük meg, vagy az ismert fürdőhelyek méregdrága szállodáinak kertjében. A zsúfolt nagyvárosok otthonaiban pöttöm kis fürdőszobákat találunk, ezeket ritkán használják, mert a közös fürdőzés egy gyógyfürdőben vagy közfürdőben sokkal népszerűbb időtöltés. Mindössze két kivétel van, akik nem látogathatják a fürdőket: a 10 év alatti gyerekek, mert számukra a gyógyvíz ártalmas lehet, valamint a tetováltak, aminek az a lényege, hogy ezzel a rendelkezéssel burkoltan bár, de a jakuzákat tiltják el a közös fürdőktől. Mindenki más számára szabad a vásár – pontosabban a közös fürdőzés öröme.